TÜNDÉRORSZÁG

Árnyas folyók, völgyek vak odva
S erdők, ködökben gomolyogva...
Alakjuk elvész: ellepik
Szünetlen omló könnyeik.
Az éjben rém-holdak sora
Fogy és nő, nem pihen soha -
Pillanatonkint megcserélve
Égi helyüket, itt vagy ott:
Fakó arcuk lehelletére
Hamvadoznak a csillagok.
S amint feléhez ér az éj,
A legsötétebb leplü hold
(Amely különb a többinél
És versenyük győztesse volt)
Meglibben, lejjebb szállva egyre,
Míg súlypontja egy szörnyű hegyre,
Egy óriás oromra ér,
Ott roppant kőlapját fehér
Fátyolként bontja szét a tájon,
Kastélyokon, tanyán, lapályon,
Mindenfelé az idegen
Pagonyokon s a vizeken,
S hol álom ül
S szellem röpül,
Befonja fénye
Szövevénye -
S aludna minden: csoda-mély
Mindenben ez a szenvedély!
S hajnalban ha kél e táj,
Holdas fátyla égre száll,
Száll a széllel, mintha szállna
Albatroszok sárga szárnya...
Már a tájnak az a hold
Nem kell arra, ami volt.
Tudniillik: furcsa sátor
Volt e fátyol.
De most záporként bomol
Atomokra e gomoly,
S ebből ama földi lepkék,
Kik a menny-eget keresték
És a földre szállnak ismét,
(Fáj nekik a nyugalom!)
Ebből hoztak valamicskét
Fürge-fínom szárnyukon.

TALÁLKOZTAM ANYÁMMAL

Anyám meghalt, amikor én születtem. Orvosságbűzzel volt tele a szoba, és sok helyen friss vér gőzölgött. Lábujjhegyen járkáltak, és suttogtak.

Még a hajnal messze volt. Nagyon messze volt. És anyácskám hiába várta a hajnalt vágyón, kínban lehelő imával. Mire én az elsőt lélegzettem, ő meghalt. Nehezet, nagyot sóhajtott, mert szerette az apámat, és húsz éves volt csak.

És én elfelejtettem őt. Nem kérdezősködtem róla soha. Nem éreztem, hogy kellett lenni anyámnak, s hogy ő, aki miattam fiatalon a sírba feküdt le, s ott porlad - én vagyok.

Sok idő elmúlott így.

Azóta találkoztam a lányokkal. Illatos hajukkal végigtörölték sápadt, égő arcomat. Puha, lusta rózsakarjukkal átölelték sovány és csontos derekamat. Elkényszeredett, gúnyos ajkaimat lecsókolták pompás, halálos izgalmú csókokkal. És én még akkor sem gondoltam anyámra, aki egyszer egy orvosságbűzös, véres szobában nehéz, nagy sóhajtással meghalt.

De múlt éjjel a fejembe jött. - Honnan? Most már tudom, hogy találkoznom kellett vele.

Egy asszonytól jöttem haza késő éjjel. Kábult, mámoros fáradtsággal aludtam el. Kis idő múlva már láttam őt messziről. Szembejött. Üde volt, fiatal, mintha a gyermekágyból kelt volna ki.

Bújtam előle. De meglátott, és belém mélyesztette sötétkék szemeit. A vidám melankólia, mely sápadt, finom kis arcából felém áradt, arra késztetett, hogy odasiessek hozzá, és megöleljem, és megcsókoljam. Olyan szép volt és fiatal. A kezét (ezen csodálkozom) nem engedte megcsókolni.

Régi divatú, nagy szalmakalap és tiszta kartonruha volt rajta. Ezt a ruhát láttam a nagymama szekrényében; kopottan és pecsétesen. A pecsétek a nagymama könnyeitől vannak, melyeket anyám ócska ruhájába kora, szeles, őszi estéken belesírt.

Megfogtuk egymás kezeit. Éreztük a kapcsot, mely közöttünk egyszer megszakadt azon a véres, orvosságszagú hajnalon - és lassan előreindultunk.

Május volt körülöttünk. Hárfaszó és fuvolaének csengett messzire a mezők fölött. Gyöngyvirágok daloltak nekünk ifjú illatokat.

Egyszerre megálltunk a zöld mező és kék ég boldogságában. És amint egymásra néztünk, a szemeinkből sűrűn patakzottak le a könnycseppek. Ajkaink eközben mosolyogtak.

Ó, milyen szép, fiatal volt az anyám. Én gyorsan összeszedtem a mező összes gyöngyvirágait, és rászórtam. Elborítottam vele ifjú, lányos emlőit, melyekkel engemet sohasem szoptatott. Ő pedig néma nevetéssel nézett engem, míg csak el nem fogytak a gyöngyvirágok.

Azután folytattuk az utunkat a mezőben a kék erdő felé. Lassan, kézenfogva mentünk. És a levegőbe merengve, boldogan éreztük egymást.

Jaj, egyszerre a kék erdőnél voltunk.

A hegedű- és a hárfaszó már csak messziről, elhalóan csengett. És mind a ketten elszomorodtunk. Egymást átölelve révedeztünk a néma, harmatos mezőn, és néztük az alkonyóra ködeit, melyek a lábunk körül imbolyogtak.

Az erdő szélén válnunk kellett. Búcsúzóul meg akartam ölelni utoljára szép, halott anyácskámat. Rámnézett, mintha megbántottam volna, azután megsímogatta az arcomat, hogy megbocsát.

Azután gyenge, könnyű léptekkel sietett az erdőbe. Az esti szél durván le akarta tépni a kalapját, de ő kecsesen megfogta. Majd megállt, és búcsút intett felém. Sokáig mozdulatlanul nézett vissza, s végre, mint egy fehér árnyék, egyszerre elsietett.

Sokáig álltam ott a kék erdő szélén, és néztem utána csendes, imádó bánattal.

Azóta naponként gondolok rá. És elhagytam miatta a fekete hajú asszonyokat és az édes hangú lányokat, hogy vele álmodjak - anyácskámmal, húszéves anyámmal, aki meghalt egy sötét hajnalon. Meghalt nagy, nehéz sóhajtással. ( Csáth Géza )

Films: 

A Szerető

Hozzám mérhetően ez egy dráma, az alapsztori hogy egy szegény mindössze 15 éves francia lány a Mekong folyón utazik amikor egy 32éves Kínai férfinak nagyon meg ragadja a figyelmét. A címből adódik hogy szeretők lesznek de a férfi családja miatt nem maradhat a lánnyal, és a lány sem a férfival. A kínai kimondja hogy szereti a lány pedig hogy csak a pénzért van vele. Aztán haza tér Francia országba és megírja első regényét hogy mennyire szerette akkor sok évvel ezelőtt a férfit és mennyire szereti még most is.

Büszkeség és Balítélet

Romper Stomper

Amerikai História X

Bárányok Hallgatnak

Hannibal

Hannibal Ébredése

A Vörös sárkány

Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet.

A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk, és nem olyannak, amilyennek lenni szeretnénk.

Hellobello szóval mint észrevettétek jópáran avagy mindenki houdinit játszom mostanában. Elutaztam Prágába, meg rajzsuliban voltam szóval nem mondhatnám hogy volt egy szabad percem is mostanában. Sőt még a fizetésemet is sikeredett igencsak hamar elkölteni úgyhogy gratulálok magamnak:D. Lehet hogy többet hallotok itten majd rólam avagy semmit hát ez majd kiderül: D. Képeket Prágáról amint lessz energiám egy szintet lemenni a nagygéphez felkerülnek ide is addig nemXD.  Jah és egyenlőre nem hiszem hogy visszatérek a társadalmi életbe úgyhogy ne is tessék keresni.

Szóval hétvégén el voltam utazódva és tegnap volt a névnapom ami délelőtt 11-fél 8 ig nagyon szuperül telt. Elmentünk páran A38-ra, mondván ingyen koncert az arcunkért cserébe. Na most a 11 befejezés fél 12-es kezdésre csúszott úgyhogy fogtam magam és elgyüttem, a f***-szt fogok én ott állni. És valami csoda folytán még a fültágítómat is elhagytam úgyhogy ma vehettem újat jehhe!.

Filmajánlóók:

 Antichrist :

Egy házaspár összetört szivükre akar gyógyírt találni, ezért elmennek kis erdei lakjukba megpihenni, de a pihenő mégsem úgy végződik mint gondolnánk.

(színes, fekete-fehér, dán-német-francia-svéd-olasz-lengyel filmdráma)

Netmozin megtalálható ajánlom még ott Ken Park-ot.

Elnézéseteket kérem de fáradtságom odáig terjed lassan hogy írni sem vagyok hajlandó, mint észrevettétek pár hete, de ezen ahogy tudok változtatok és remélhetőleg újra virul mindegyikőtök feje ha elnézelődtök ide. Szóval mi is történt velem hova tűntem? Mivel itt sem s máshol sem voltam igazán megtalálható. Dolgozom és mégtöbb pénzt kapok mint hittem úgyhogy nem is oly sokára( de erröl psszt!) levágatom vörös loboncomat és lehetségesen kis szín is változik vagy hogy s mint.

Bulikba sem járok-miért? Egyrészt mert nincs kedvem sem energiám ez a fő ok, másrészt van jobb dolgom is mostanság, harmadrészt kilőttem a barátaimatXD. Kevesen maradtatok sziveim, de a régiek az igaziak! Respect nektek mind!

Nyár van, újdonság nemde? Meleg is van, sőt mivel emberek vagyunk nekünk semmisem jó. Igen rohadt meleg van és itt budapesten közlekedni egyenlő az önkínzással. Mi nyáron a BKV: Felszállunk és izzadt emberi lények tömkelege cuppan a fejünkhöz. arról nem is beszélve hogy a nagymamik maguk után húzós tankjukkal még 20x át mennek a lábunkon. Nagyjából 5 perc utazás után a halált kívánjuk és egy kád vizet. Ha mindez nem lenne elég a Csernobili moszkítók még a 4/6-ost is megszállják, hogyha már baszott meleg van még rosszabb legyen minden. Majd amikor leszállunk, egyszerre húszezer támad. Sőt, hogy még ennél is rosszab legyen a helyzet, a homeless község fel nyitja száz éve rothadó pólusait és nagyjából három órán át nem enged a szag. Majd sötétebb bőrű barátaink is elő bújnak a vackukból hogy még a kedvünk is 100% király legyen.

Kellemesebb téma, dolgozó ember lettem:D bezony... Három hét nyári munka nem is kevés gázsiért kéremszépen. Megmondom őszintén egy unalmas és újdonságmentes pihenésre számítottam, de örülök hogy egyálltalán pihenhetek valamikor. Bulik buli  hátán, és persze pénz probléma mert ha már nyár van, minden el is fogy igen hamar. No akkor filmajánló unalmas délutánokra:

CANDY: "Dan költő szeretne lenni, Candy pedig festő; elsöprő, szenvedélyes szerelmük a legnagyobb boldogság szabadságával ajándékozza meg őket. Hogy még teljesebben éljék meg szerelmük és érzékeik szabadságát, a fiú bevezeti a lányt a kábítószerek világába. Candy nem hajlandó szüleire hallgatni, akik szerint Dan egy igazi vesztes, hanem egyre jobban sodródik a fiúval és erősödő drogfüggőségükkel. Nem kell sok idő ahhoz, hogy a heroin legyen az egyetlen motiváció az életükben. Egyre jobban lecsúsznak, és nincsen annyi pénzük, hogy beszerezzék a szükséges adagokat. Először csak pénzt kérnek kölcsön, majd amit tudnak, elzálogosítanak. A lejtőn nincs megállás: a fiú lopni kezd, a lány pedig prostituáltként végzi. De amikor Candy teherbe esik, a két szerelmes a legfájdalmasabb szenvedésnek teszi ki magát, hogy megszabaduljon a heroin fogságától egy jobb élet reményében."

Netmozin megtalálható, nézhető online vagy letőlthető. Ha valaki nem ismerné csak regisztrállni kell és töménytelen mennyiségű film van fent.

A gyűlölet akkor most jó vagy rossz, és amit mondunk, ellentétben vele szeretjük érezni vagy nem? Az emberek nagy többségét gyűlölni mennyire káros a léleknek és mit tehetünk ellene? Egy rossz tapasztalat elmondása, bár ezt már sokszor meg kaptam, de mégis más volt. Sikeredett ugyan is hogy egy egész család nevetett és nézett rám úgy, mint egy minimum genetikai hulladékra. A vicc kedvéért ki sem voltam öltözve, mi több baseball sapka alá rejtőztem, egy sima fekete felsőben piros nacival creeper-ben. A jelenet: apuka két amúgy nem bosszúból, de igencsak csúnyácska kislányát maga köré fogja és mond valamit, csak hogy nagyjából másfél méterre álltam. Anyuka lefelé néz a cipőmre majd a két kisleány hangos nevetésben tör ki. Mit is mondjak, anyukám először nem értette miért állok meg a bolt közepén nézek, hátra nagyon mérgesen mesélem, el neki hangosan a történetet majd én vagyok a kinevetendő, ha egy apa mások kigúnyolására, kivetésére neveli a gyermekeit. És az nem igaz hogy úgyis másmilyen lesz. Ugyan olyan makacs paraszt vagyok, mint apám, és sokban olyan, mint anyám. És mi fájt az egészben? Hogy a reménytelen esetek mappájába bekerült 2 kislány. De most őszintén engem ez elszomorít. Naponta csalódom emberekben, pedig mindig reménykedve indulok el. Akkor most egy ellenpélda, hogy ne csak szidjuk a mocsárlakó paraszt falkát. Szóval a történet: nem rég utaztam a 16-os buszom fel a várba, a táncszínházba, mert ugye nem vagyunk puttó edények és szeretjük a kultúrát néhanapján. Akkor mű rasztám volt, creeper volt rajtam és hát nem emlékszem, de olyan hétköznapi volt, meg olyan színházas. Szóval mellettem egy olyan harminc körüli férfi ült feltehetőleg élettársával, barátnőjével vagy feleségével fene tudja és elkezdett kérdezősködni a hajamról. Aztán így mindenről nagyjából, ami nem hétköznapit talált rajtam aztán csillogó szemekkel jelentette ki, hogy ez már művészet, olyan vagyok, mint egy alkotás és erre igenis szüksége van a világnak. Hát meg köszöntem, szépen mert igazán jól is esett.

Azt hogy fáj, már már napi rendszerességel szinte akármire kijelenthetjük. Sokszor olyanokra is amik fizikailag fájdalmat nem okozhatnak, és lelkileg is csak különleges esetekben.

A fájdalom rejtélye:

Az első eszembe ötlő kérdés, mi a fa**ért is kell fájdalmat éreznünk? A válasz egészen egyszerű: figyelmeztetés a célja, riadót kiált ha valami nincs rendben, ha megsebesültünk vagy ártalmas dolog van a szervezetünkben.

A rejtély:  A központi idegrendszer külön-külön dolgozza fel a specifikus érkező pályák által szállított üzenetet, vagy a teljes bemenetet figyelve hoz döntést?

A pszihogén fájdalom: A fájdalom elsődleges oka pszihológiai - a betegek depressziósak, ezért büntetik önmagukat, sokszor szükségletté, függőséggé válhat. Vannak fájdalomfüggők ami pszichológiai okú, de fizikailag okoznak fájdalmat. Erről pár bejegyzéssel ezelőtt írtam is valamicskét.

A fájdalom minősége:

• fázsisos – a sérülést azonna követő fájdalom: rövid, gyorsan nő és gyorsan csökken
• tónusos – a sérülés után tapasztalt, hosszan tartó, állandó értékű fájdalom, súlyos – rák, égés: kezelése gyógyszer, morfium.

külön idegpályák közvetítik őket.

A fájdalom intenzitását és minőségét befolyásolják a közvetlen ingeren kívüli tényezők: kultúra, attitűd, tapasztalat. 

Na mára többej ne szenvedjünk, nemhiszem hogy egyetemi szinten akartok ti tudni mindent. jóéjt emberkék.

Kezdés elmémeliteg 5kor van du ha jól emlékszem. Gyertek jó sokan, belépő nemvészes, udvaron és nagyteremben lessznek a programok ahogy elnéztem a beosztást lehet majd rohangászni de jó lessz.

"A fölébredés - igaz - elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó, recsegő, ritmusos lármájával áthatol mindenen, és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye, s amit ők élnek, az maga az élés.

Ők elevenen kiugranak az ágyukból, amelyben álomtalan ostoba alvással aludtak. Frissen megmosdanak, és dícsérik a hideg vizet, amely pedig fájdalmakat okoz. Izmaikkal és eszükkel munkához látnak, amelynek fáradsága csak szégyent kelt a szívben. Abban a szívben, amelynek nem kellenek többé a nyomorúságos apró kellemességek, csak egy: a komoly, szomorú gyönyör! A verekedésből győztesen kerülni ki, véres fáradtság után megpihenni: mindez nem gyönyörűség, csak a fájdalom megszűnése. Akik a fájdalmakat érzéketlen türelemmel viselik, azoknak ez elég, és sok is. Ők gonoszak, de haragudni nem szabad rájuk. Jóllehet miattuk van úgy, hogy az életet nem lehet berendezni tisztán az ős, szent gyönyör számára, ami pedig az élés egyetlen célja."

Gyertek serényen gyároskodni, jójó tudom... Nade mégis. Ma még énis ottleszek pedig nagyonritkám mászom ki odáig szóval remélem jó is lessz. Ha valaki nemtudná hogyan is kő odajutni: Cím: Budapest, Soroksári út 160. 23-as busszal 7 megálló a Boráros tértől az Arzenál-ig.

Mindíg megvan a maga évszaknak, és napszaknak a maga szépsége. Ilyenkor hangulattól függően sírunk, vagy boldogok vagyunk vagy szomorúk és a szép dolgok álltaláb felerősítenek mindent. Sokan azon problémáznak oktalan, hogy más embertásra nem kedveli vagy nem tiszteli eléggé. Ha ezt is mutatjuk neki még jó hogy ezt gondolja! Nekem mindíg is elég volt hogy magammal kivoltam békülve és tudtam az igazat. Boldog voltam úgy, sőt még az is vagyok. Üzenet a földakókhoz: Ne vesztegessétek vitákkal az "időt"!

Na gyerekek boldogság van, újra van netem meg gépem meg minden vagyis nem minden mert semmi de magánéleti problémákat máskor. 100% fun következik Tessék rácuppannnii!

Az öncsonkítás

Mi az öncsonkítás?

"Ez egy olyan pszichés folyamat, amiben valaki a feszültségét és az agresszív indulatait saját magán vezeti le, tehát fájdalmas metszéseket ejt, égeti magát, stb. A tudattalan agresszió ebben az esetben a saját test ellen irányul, tehát a külső környezet akár hiheti azt is, hogy az illető végtelenül béketűrő, nem veszekedős, egyáltalán nem indulatos karakter. Az öncsonkítás általában titkos folyamat, senki nem szokott róla tudni, mert a hegeket mindenki takarja, és nem beszél arról, mit csinál az ajtaja mögött."

Ez a lelki fájdalomnak a testi megnyilvánulása?

Azt mondhatjuk, hogy ez a szorongáscsökkentésnek egy olyan módja, amiben az illető nem a környezetével szemben lesz agresszív és indulatos, hanem tudattalanul önmaga ellen fordítja ezeket az érzéseket. Tény, hogy a testi fájdalom szinte azonnal csökkenti a pszichés feszültséget, tehát van egy olyan kapcsolat a kettő között, ami nagyban megerősíti a folyamatot is.

Ez lehet az öngyilkosság előjele is?

Az öncsonkítás hátterében önértékelési problémák, depresszió, larvált (a felszín alatti) öngyilkossági gondolatok lehetnek. Persze nem mindenkinél ugyanolyanok az okok, mert minden személyiség más, tehát nem biztos az öngyilkossági vágy sem, de az tény, hogy az önagresszió lehetősége megvan. 

----------------------------------------------------------------------------------

Mitch Lucker*_*  a SUICIDE SILENCE énekese, hogy miért nagybetűvel még megfejtendő kérdés. Szóval vannak jó tetkói és tuti csávó burokban ennyit róla. Jah és elsősorban imádnivaló a zenéjük . 

Piercing más néven testékszer.

A mai világban sokan tele szúratják magukat mindenféle helyen piercingekkel a fiatalok(főként) de sokan még maga a piercing szó jelentését sem tudják. Szóval maga a szó jelentése"áthatolás" ezáltal magának a lyuknak ez a neve és nem magának az ékszernek.

A tévhitekkel ellentétben amit inkább az idősebbek gondolnak hogy ez  mai kor új őrültsége, az eredete visszanyúlik egészen régre a primitív törzsekhez. Természetesen akkor még nem voltak ilyen kidolgozott ékszerek és test is kilökte.

Az ősi ékszereknek nem csak díszítő funkciója volt, hanem kifejezte az egyén rangját, szerepét, vagy egy közösségbe való tartozását.

Mára ennyi okoskodás, és ha minden jólmegy újra turbóra kapcsol a blog tessenek visszanézni.

A füstnek kb. az 1/3-át szívja be a dohányos, ezt kb. harmadrészben tudja megszűrni a füstszűrő, vagyis a füst 1/9-e jut a dohányosba és 2/3-át juttatja a környezetének. (Az 1/9-nél ez az érték persze több, mivel az aktív dohányos egyben passzív dohányos is, tehát a környezetbe jutó 2/3-ból is belélegzik még valamennyit.)

Az üresség az érzékelés egy változata, a tapasztalásra tekintés egy módja. Nem ad hozzá és nem vesz el semmit a tudati és fizikai események nyers adataihoz és adataiból. Úgy szemléled az eseményt az elmédben és az érzékeidben, hogy közben nem fogalmazol meg magadban olyan gondolatokat, hogy lehet-e valami az érzékelés hátterében.

(Thanissaro Bhikkhu)

Suspension body modification

Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.

Ég és föld

Ezért a nő — a legokosabb nő is — kissé úgy hallgatja a férfit, a legokosabb férfit is, mint egy érdekes és zseniális embert, aki, sajnos, kissé tökéletlen és hülye…

Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában, lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal, órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről, Kung-fu-ce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között a nevem, megállok az erdő szélén, és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással, hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét, hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt, hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között, ámen.

Fegyvereim rendezgetem

Nem, a bölcsesség, ha van ilyen, nem pajzs; átdöfi a vágy és a félelem kegyetlen dárdája. Nem, a szellem, az értelem nem kivédhetetlen fegyverek; ócska mordályok csak, ha nincsenek töltve a jóság töltényével. Nem, a gúny és a közöny nem védenek meg; hideg ez a páncél, inkább elvetem és védtelenül állok a világ elé.

Mivel harcoljak hát? A titokkal, a hallgatással, az ellenállással?… Talán inkább azzal, hogy nem leszek olyan sebezhető, ha lemondok minden igényről, mely a világ felületéhez kötöz, azzal, hogy titokban készülök munkámra, mely könyörtelen és engesztelhetetlen. Mert két élet van és kétféle munka; s mint a rab, aki napközben papírzacskót ragaszt, de éjszaka ráspollyal dolgozza meg börtöne rácsait, úgy ne hidd, hogy a munka, amit látsz tőlem, a világi minősítés, melyet olvashatsz rólam, igazi munkámat jelenti s engem jelent. Mit csinálok? Majd megtudod egyszer… Szabadulni szeretnék. Addig is rendezgetem fegyvereim, s a kenyeret, melyet elémbe lök e rabtartó világ, óvatosan szelem ketté és keresem benne a ráspolyt.

Okos

„Okos nő!” — mondják, s néha a nők is bólogatnak, s elismerik egy másik nőről, hogy okos, nagyon okos. S megjegyzik még, finoman mosolyogva: „Hja, a női okosság.”

Sok idő és türelem kell hozzá, míg ezt a női okosságot egy férfi igazán megérti, s végül talán méltányolja is. Néha már azt hiszem, hogy értem. Tehát: ez a nő okos, mert állandóan ugyanarra gondol; s ezért nem „rossz”, nem is „jó”, egyszerűen nő. Amíg mi a hidakra, a szérumokra, a versekre vagy az örökkévalóságra gondolunk, a nő velünk gondolkozik, részt vesz munkánkban és életünkben, teljes megértéssel, s ugyanakkor könnyű sóhajjal, mint aki tudja, hogy a hidakra, versekre és szérumokra nagy szükség van, de végül is nem erről van szó. Miről is van szó, élet és halál, születés, termékenység és mesterség közben? Természetesen a férfiak és nők dolgáról van szó. Ezért a nő — a legokosabb nő is — kissé úgy hallgatja a férfit, a legokosabb férfit is, mint egy érdekes és zseniális embert, aki, sajnos, kissé tökéletlen és hülye, mert mindent tud, csak azt nem tudja pontosan, minden következménnyel, miről van szó?… Ezért mondjuk, mély hangú elismeréssel: „Okos nő,” S aztán, zavartan, elhallgatunk, mint aki valamilyen bonyolult illetlenséget mondott.

Ellenfél

Nem félek a bombáktól, tankoktól, sem a hírhedt és fogvicsorgató ellenfelektől. Szemlét tartok a világ felett, s megdöbbenve érzem, hogy semmi nem köt elég erősen, tehát nem is félek már semmitől. Csak az fél, akinek van mit veszteni.

De önmagamtól, nem tagadom, félek még kissé. Gyanakvással szemlélem magam, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos gondolatát ismerem, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudom kiszámítani. Félek önmagamtól, minden eszközzel védekezem magam ellen, fegyelmezem, és ha kell, megfélemlítem, sőt büntetem magam. De ki az erősebb?…

Néha félek, hogy végül mégis ő az erősebb, a másik én, az ismerős és érthetetlen, akinek nincs névjegye, nincs teste, s aki legalább olyan erősen én, mint a kezem vagy a szemem. Félek, hogy mégis erősebb, mert fölényesen bánik velem, mint egy vívó, aki talán le is becsüli ellenfelét: sebeket ad, óvatosan és játékosan, s talán azért nem döf le, mert — egyelőre — mulattatja ez az aránytalan bajvívás. Pardont kérjek tőle? Akkor nincs értelme az egésznek. Szökjek meg az életből? Akkor ő győzött. Semmit sem tehetek. Nem elég meggyőzni és leteperni az ellenfelet. El is kell viselni. Ez a nehezebb.

A levél

Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék írni.

A VARÁZSLÓ HALÁLA

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól - hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott. Bálteremben vagy lakomán, nem tudom. Egy kis fülkében ült, szegény egyedül. Kétség nem férhet hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyújtózkodva, s maga is jól látta ezt. Nem volt szomorú miatta.

Megpróbált persze mindenféle varázslásokat utoljára - még saját magán is, ami már a legnagyobb kockázat, de nem sikerült semmi, és hamvazószerda hajnalra, csúnya nagy kudarccal, be kellett fejeznie életét. Hanyatt dőlt két székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.

Az apja, egy kedves, erős, széles vállú ember jött legelőször. Alig ősz még és kemény járású. - Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Hogy tönkre fog tenni. Nézz meg engem, ötven éves vagyok. Másképp éltem én. Egészen másképp.

Az anyja, egy sápadt, régen halott asszony, zsebkendőjével takarta el az arcát, és zokogva magához ölelte a varázsló fejét.

- Miért nem akartál, fiam, rendesen élni! Megházasodni. Most úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya. A feleséged befogná a szemeidet! Én, látod, nem tehetem, mert halott vagyok. Hol van most az a sok nő, akik szerettek téged?

- Én nem szerettem egyiküket sem - mondta a varázsló. - Különben is csak az kellene még, hogy nők előtt haldokoljak.

A varázsló nagyanyja, egy főkötős, pápaszemes öregasszony, lassan topogott arra. Kerekes gombolyítógépét hozta a kezében, és a másikban a kis kanári madarat kalitkában. A zsebében kötés volt, egy harisnya, amely a varázsló számára készült.

- Én foglak megfürdetni, és még ma kész lesz az új harisnya, amelyben el fognak temetni.

A nagymama nagyon szerette a varázslót. Talán legjobban minden unokája közt. Kétségbeesetten sírt, úgy, hogy le kellett venni a pápaszemét is. De nem maradhatott ottan, mert sok nő tolongott a varázsló körül, akik legújabban érkeztek.

- A síron túl még látjuk egymást - mondta a nagymama, hóna alá vette a gombolyítógépét, a kanárikalitkát, és imádkozva elment.

A nők lábujjhegyen járták körül a haldokló varázslót, jól megnézték, és akinek eszébe jutott, mondott is valamit rá. Például:

- Szegénynek nemsokára üvegesek lesznek a kék szemei.

- És a finom, nőies, vékony kezeiről le fognak esni a szép körmei.

- Bocsánat - mondta a harmadik -, neki egész életében barna szemei voltak.

- És széles, férfias, nagy izmos keze!

- Mily tüzes erővel tudott ölelni.

- Tévedés, mindig gyöngéden, finoman ölelt, mint egy asszony.

- Olyan biztos és kényelmes volt az ölében, hogy akár napokig elüldögéltem volna benne.

- Sohase ültetett engem az ölébe. Ő ült mindig az én ölembe.

- Egyenes, kevésszavú ember volt, úgy tudott haragudni, hogy jaj annak, aki a kezébe került.

- Nagysád téved, kedves és szíves beszédű férfi volt ő, és soha hangosan beszélni nem hallottam.

Így beszélgettek a nők a haldokló varázslóról, aszerint, amint ki-ki előtt másnak mutatkozott, és ki-kivel másképpen és másképpen bánt.

- Menjetek innen - mondta a varázsló. - Legyenek szívesek elmenni, az öreg arcotok kellemetlenül hat rám, és különben a koporsómat hozzák.

Valóban hozták. Szép érckoporsó volt. A varázsló apja rendelte kétszázhuszonöt forintért; a gavalléria a családban volt.

- Sok pénzemben van a fiam - mondta a temetkezési vállalkozónak. - Mégis megreszkírozom, hadd legyen szép temetése.

A varázsló most hamarosan megfésülködött kis kézi tükrében, elrendezte az ajkait - gúnyosan mosolygóra, amely pózban különösen tetszelgett magának, aztán elküldött egy kisfiút tiszta gallérért és kézelőért. Addig is átvizsgálta a szemfedőt, s lefejtette róla zsebkésével az ezüst csipkedíszt, miután bántóan ízléstelennek találta. Ezalatt megérkezett a tiszta gallér és kézelő. Kicserélte őket a régivel, sietősen beült a koporsóba, és fütyörészve le akart dőlni a fekete selyemvánkosra. E pillanatban kis kendőben, futva, kipirulva és könnyezve egy leány érkezett.

A varázsló megtámaszkodott a könyökére, mert eszébe jutott, hogy ez volt az egyetlen leány, akit életében szeretett. Csodálkozott kissé, mert a dolog régen volt, öt-hat éve - és a leány semmit sem változott. Rövid szoknyát viselt, fiatal, édes arca meg nem öregedett, mint a többi nőé.

- Végre egy fiatal nő - köszöntötte a leányt a varázsló. - Kellemesen lep meg, hogy halálom előtt még egy szép, fiatal lányt láthatok.

A leány nem utálta meg őt e kellemetlen és alakoskodó megjegyzésért, lehajolt, megölelte, és kérlelni kezdte, hogy keljen föl.

- Das ewig weibliche zieht uns!... - mondta a varázsló fanyar mosollyal, bár nem tudott jól németül, és a Faustot eredetiben sohase olvasta. De mégis ellágyult, és megcsókolta a leányt a száján.

- No most, fiam, menj - mondta azután - elég ennyi nekem. Menj, fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak ott künn. - Azzal hanyatt feküdt, és mosolyogva, gyönyörködve nézte a leányka könnyes arcát és édes aranyszemeit. Kis idő múlva újra szólott.

- Belátom, hogy az ópium és a sok rossz csók helyett jobb lett volna téged feleségül venni, és meg is tenném, ha apám a koporsót már ki nem fizette volna.

A leányka most összeszedte minden erejét, lerángatta a varázslóról a szemfedőt, kihúzta a feje alól a párnát, nekifeküdt a koporsónak, és kifordította belőle a varázslót. Egészen kifáradt szegényke a nagy erőlködésben.

- Édes szerelmesem - mondta a varázsló csendes és meghatott hangon -, te megtettél értem mindent, amit csak egy nő tehet egy férfiért. És már szívesen fölkeltem volna - tekintet nélkül arra, hogy drága koporsóm ki van fizetve -, mert szeretlek, de nem bírok. Veszem észre, hogy nem bírok. Igazítsd hát helyre a fekhelyemet.

A dulakodásban leesett a varázsló szeméről fekete szemüvege, amelyet azért viselt, hogy mások ne lássanak a szemébe, ami tudvalevőleg ártalmas; mondom, leesett a szemüveg, és a leány most meglátta a varázsló szemében, hogy nagyon szereti őt, és csakugyan fölkelne, ha még tudna. Helyre igazította hát a koporsót, és a varázsló nagy nehezen visszamászott.

- Takarj le a szemfedővel - mondta azután.

A leány letakarta.

- Tedd a fejem alá a párnát, és ügyelj majd rá, hogy rendesen csukják le a fedelet. A koporsó kis arany kulcsa maradjon nálad.

Valóban hozták már a fedelet. A leány még egyszer megcsókolta a varázsló száját, amely már kezdett kihűlni, rátétette a fedelet, és bezárta. A kis kulcsot pedig a köténye zsebébe rejtette el.

Azután elment, mert már jöttek a varázsló rokonai és testvérei, s azokkal ő nem volt ismerős.

A herceg leszegényedett, mindenét elherdálta a hölgy kegyeiért de minden kincséért, egy pillantást sem kapott. Történt hát hogy elköltözött más tájra, rangos szegény embeként. A hölgy közben  megházasodott s gyermeket szült. Ám a gyermek egy nap beteg lett. Tudni illet széles e világon nem volt senkinek sem jobb solyma mint a hercegnek. Az igazat megvallva az volt egyetlen vagyona. Szóval a fiú kegyetlen kínjában a solymot akarta játszó pajtásul. Húzta vonta a gondolatot az anya miként egy nap csak mintha sétára indulna betért a herceg szegényes lakába. Jó napot herceg, köszöntötte s kísérő hölgye is így tett, mivel nem illet volna hölgynek egyedül férfi házában járni kelni. A herceg meglepve állt s nem értette, mit keres itt régi nagy szerelme. Így szólt a hölgy: Tudom miattam lettél ilyen hezetben, ezért eljöttem hogy együtt ebédeljünk csak mint kárpótlás. Beljebb hívta hát a férfi a hölgyeket s egyetlen asszonyra bízta őket a házban szórakoztassa a hölgyeket amíg készül az ebéd. Beszaladt a konyhába föl s alá de semmi tálalhatót nem talált szíve hölgyének. Gondolta hát a solyma igen csak kövér. S akárhogy szereti illő lakoma lenne. Fogta és egy könnycseppel a szemében kitekerte kenyér keresője nyakát. Odadobta a szakácsnak, hogy kopassza és süsse meg gyorsan. Majd kiment és szólt hogy üljenek asztalhoz. Felszolgálták az ételt és jól is laktak vele majd a hölgy, hireteln a semmiből közölte miért is jött. Gyermekem beteg, és nem vágyik semmire csak a solymodra. Félek bele hal ha meg nem kapja. Ezek hallatán a herceg irdatlan sírásra fakadt. Majd elmesélt mindent a nőnek, aki fájdalomtól gyötört arcal haza ment. Napokra rá, nyavajája vagy a solyom miatt meghalt a fia. A hölgyet bátyjai nap mint nap zaklatták, keressen új férjet. Egyik nap aztfelelte a hercegen kívül senki sem kell nekik, az egész szigeten rajta kívül nincs férfi. 

Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk.

Metal fest túlélve, elnézést hogy csak most írogatok de nincs otthon internetem csak a nagygépen úgyhogy majd ha lessz net, lessz beszámoló meg ilyenek róla. Viszont így nem is fogok annyit írni csak ritkán amíg nem áll helyre. Megértéseket köszönöm.