A herceg leszegényedett, mindenét elherdálta a hölgy kegyeiért de minden kincséért, egy pillantást sem kapott. Történt hát hogy elköltözött más tájra, rangos szegény embeként. A hölgy közben megházasodott s gyermeket szült. Ám a gyermek egy nap beteg lett. Tudni illet széles e világon nem volt senkinek sem jobb solyma mint a hercegnek. Az igazat megvallva az volt egyetlen vagyona. Szóval a fiú kegyetlen kínjában a solymot akarta játszó pajtásul. Húzta vonta a gondolatot az anya miként egy nap csak mintha sétára indulna betért a herceg szegényes lakába. Jó napot herceg, köszöntötte s kísérő hölgye is így tett, mivel nem illet volna hölgynek egyedül férfi házában járni kelni. A herceg meglepve állt s nem értette, mit keres itt régi nagy szerelme. Így szólt a hölgy: Tudom miattam lettél ilyen hezetben, ezért eljöttem hogy együtt ebédeljünk csak mint kárpótlás. Beljebb hívta hát a férfi a hölgyeket s egyetlen asszonyra bízta őket a házban szórakoztassa a hölgyeket amíg készül az ebéd. Beszaladt a konyhába föl s alá de semmi tálalhatót nem talált szíve hölgyének. Gondolta hát a solyma igen csak kövér. S akárhogy szereti illő lakoma lenne. Fogta és egy könnycseppel a szemében kitekerte kenyér keresője nyakát. Odadobta a szakácsnak, hogy kopassza és süsse meg gyorsan. Majd kiment és szólt hogy üljenek asztalhoz. Felszolgálták az ételt és jól is laktak vele majd a hölgy, hireteln a semmiből közölte miért is jött. Gyermekem beteg, és nem vágyik semmire csak a solymodra. Félek bele hal ha meg nem kapja. Ezek hallatán a herceg irdatlan sírásra fakadt. Majd elmesélt mindent a nőnek, aki fájdalomtól gyötört arcal haza ment. Napokra rá, nyavajája vagy a solyom miatt meghalt a fia. A hölgyet bátyjai nap mint nap zaklatták, keressen új férjet. Egyik nap aztfelelte a hercegen kívül senki sem kell nekik, az egész szigeten rajta kívül nincs férfi.
