Egy volt magyar tanárom, Czifr
ik Balázs versét fogom ma közzé tenni.
ANGYAL, VÍZ
Amerre lépsz,
angyalokba botlasz,
s mint hűsítő tó,
melyhez rohansz,
izzadságtól gyötörten,
lüktető halántékkal,
s alámerülsz, fölvágod
magad a mélyből,
mintha lennél delfin,
forogsz, buksz le és föl,
pezsdül véred, hűl tested
s hirtelen a túlparton
újra fölbuksz,
nézed, honnan jöttél,
majd kilépsz a partra,
hogy nyújtózz a fűben,
s akkor látod meg a táblát,
fürödni tilos, állati tetemmel
fertőzött víz, így
így vagy
az angyalokkal.