A tisztaság.
A szám, a szám egy pöcegödör, az ujjaim, mint egy elkorhadt erdő maradványai. A szívem egy romlott bűzős ételmaradvány. Mi lettem? Egy undorító görcs. Kérem tisztelt bíróság álljanak ki mellettem és adjanak szappant a fejemre. Kérem, tiszta akarok lenni. Váratlan érzés fogott el, a sötét mocsár egyszerre elkezdett lefolyni körülöttem, mint egy gyertya, ami szép lassan leég. A nap sugarai törtek be a világomba és nem volt menekvés. Minden eltűnt minden szemét, ami az enyém volt. És minden fehér lett, vakítóan fehér és nem volt már semmim csak a tisztaság. Tisztelt bíróság. Ezennel ismételteN bemocskolom magam a tisztaság magányos.